Children of Distance: Engedj el

Engedj el… Ne gyere a képekkel… Engedj el… 

Minden jó, minden szép, 
Ez csak az álca, egy színjáték, 
Engedj el, ha így járnék 
Ezt a szerepet évekig bírnánk még 
Szerinted, megöllek, vagy megölellek? 
Megértem, hogy szar vagyok és más csávó csöve kellett 
De, hogy vissza akarod magad könyörögni valahogy? 
Na ezzel durván kihúztad a gyufát, tűnj el innen, takarodj 
Nesze ez egy csepp csecsebecse kedvesem, 
Nem kell lelked telke, nem kell feszes csecsed becse sem, 
Kell neked az a jó pasi? Kell neked a sok lóvé? 
O.K., O.K. , majd meglátod ki most itt a góré! 
Egy kötél és egy szék, a két klasszikus kellék, 
Elegancia és nyugalom, ahogy leülök melléd 
Tudtam én, hogy elengedsz és többé meg nem lógsz, 
Mert a kötél végén te vagy és velem szemben lógsz! 

Engedj el! Kérlek ne lássalak még egyszer, 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Fogd már fel! Elmentél… 
Te voltál ki anno kinevettél! 

Könyörgöm! Engedj el! 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Hol voltál mikor kellettél? 
Bepiálva a bajomon nevettél! 

Engedj már el, komolyan nem elég amit elvettél? 
Jó poén volt egy a baj egyedül te nevettél. 
Miért állsz itt újra, talán nincs lóvé az útra? 
Vagy kidobott az élet, most meg nincs ki hozzád nyúlna. 
Hiányzik egy ölelés? Egy vigasztaló ebéd lesz! 
Parancsolj az ajándékod, remélem, hogy elég lesz, 
Nézz rám, a könnyet szépen töröld ki a szemedből, 
Egy szép emlékem nem maradt, csak zsáknyi kép a fejedről. 
Leszarom, hogy megbántottál lenyelem az éveket, 
De takarodj az útból, már rég megmondtam, hogy ég veled. 
Most nézheted, ahogy a sors átszabja az életed, 
Felejts el komolyan mondom boldog vagyok nélküled! 
Engedj el, ne szorongass, öleld magad át, 
Jön egy másik akit érdekelsz és tényleg ragad rád. 
Te boldoggá teszed, ő meg kihajít az útra, 
Én meg integetve ordítom ez jár hülye kurva. 

Engedj el! Kérlek ne lássalak még egyszer, 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Fogd már fel! Elmentél… 
Te voltál ki anno kinevettél! 

Könyörgöm! Engedj el! 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Hol voltál mikor kellettél? 
Bepiálva a bajomon nevettél! 

Ki vagy te, hogy megmondd, ez miért lett az én vétkem? 
Ki vagy te, hogy megmondd, a szerelmedből én kértem? 
Ki vagy te, hogy megmondd, hogy hiányzol, mert végképp nem! 
Ki vagy te? Nem tudom, de az emlékeket széttépem! 
Hétköznapi léptékben, hozzád az a kérésem 
Hogy mit teszel a jövőben, te tudod, de légy résen... 
Úgysem számít semmi, téged elvakít az önkényed 
Én boldogságot akartam, de szánalmas egy történet 
Az olyanoknak mint te, szinte mindig csak a szája jár 
Nem illettünk egymáshoz, beláttam ezt mára már 
Az utolsó kívánságom annyi csak, hogy felejts el 
Ne keress én nem foglak, az életem csak nekem kell 
Eressz el már nincs értelme, véget ért a kapcsolat 
Én lezártam bár nehezen, de gondolsz te rám majd sokat 
Velünk mi lesz ezek után, még meglepetést tartogat 
De ha rájössz miért írtam, azért megnézném az arcodat 

Engedj el! Kérlek ne lássalak még egyszer, 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Fogd már fel! Elmentél… 
Te voltál ki anno kinevettél! 

Könyörgöm! Engedj el! 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Hol voltál mikor kellettél? 
Bepiálva a bajomon nevettél! 

Kérlek ne lássalak még egyszer, 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Fogd már fel! Elmentél… 
Te voltál ki anno kinevettél! 

Könyörgöm! Engedj el! 
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel, 
Hol voltál mikor kellettél? 
Bepiálva a bajomon nevettél!

Children of Distance: Másról szól

Én is érzem minden nap, a mi szerelmünk relatív 
Amikor csak hozzám bújsz, duplán kettőt ver a szív 
Ami velünk történt még számomra is hihetetlen 
Megzavartál érzem, de amíg tudom kirekesztem 
Bízok magamban, ahogy száz betűnek lába kel 
Csak rólunk szólnak, pár furcsa érzést tárva fel 
Megjelensz… miközben elmém mélyét tisztítom 
Megijedek én is, úgy mozdul meg a szívizmom 
Félek még… mert a hitemben is megingatott, 
Lemondtam a szerelemről, de a múltam legyint ma ott 
Az érzést rég elfeledtem, itt az idő, hogy felébressze 
A szívem lett a tollam, ami a kezedben kel életre 
Meghálálni nem tudom, csak próbálom megköszönni 
Az elmúlt idő egyetlen szép emléket sem törölt ki 
Nem búcsúzom mégis, így köszönök most tőled el 
Az emlékem veled lesz a csillagokhoz lőve fel 

Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal 
Égő szívem még fiatal 
Nem menj el, ó ne hagyj itt 
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így) 
Nem te vagy rossz, az élet hív 
Ne feledd el, mikor itt voltál, 
És szívemből kérlek várj még rám! 

Marionett báb… ezt mondja egy barát, 
Hogy csak ez vagy számomra, mert hatalmas a táv. 
Pedig, ölelnélek, csókolnálak éjszakákon át, 
De nem tudom tekerni az időt, csak átélni a mát. 
Néha úgy elegem van a világból, néha úgy eltűnnék pár évre, 
Néha úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre, 
Ezért örülök, ha hozzám bújsz, a bút ezért teszem félre, 
Ezért babusgatlak, őrizgetlek, becézgetlek félve. 
Elszorul a torkom, mikor látom ahogy integetsz, 
Ahogy távolodsz, és zokogsz, úgy sajnálom, hogy így szeretsz. 
Inába szállt a bátorságom hiába vágyom Rád, 
Mindkettőnknek be kell látni, hogy vége, nincs tovább! 
Nehezen mondom ezt a szót, melyet leírni sem merek, 
Melyért ezer vers szól, de nélküle egyik sem kerek. 
Így ezek a sorok elmosódnak, az irka már csak tintafolt, 
Bízva írtam, időt adtam, mert türelmem is birka volt. 

Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal 
Égő szívem még fiatal 
Nem menj el, ó ne hagyj itt 
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így) 
Nem te vagy rossz, az élet hív 
Ne feledd el, mikor itt voltál, 
És szívemből kérlek várj még rám! 

Várj meg védj meg 
Várj még értsd meg 
Fáj még de kérlek ne menj még 
Ha a búcsú könnyebb 
Légy bárhol 
Köztünk ez szóljon másról… 

Azt hittem minden éj, minden nappal mi ketten, 
Eltévedtem, itt ülök most egy sötét rengetegben. 
A parton üldögéltünk, átöleltél karjaiddal, 
Most meg éget a kín, szétszáll hamvaimmal. 
Minden mire egyszer, azt hittem, hogy igazi, 
Nem fáj, de miért pont én nem várhatom? 
Hogy megértse valaki bánatom. 
Ne menj még el! Ne menj, csak ölelj 
Még nem búcsúztál el, még nem készültem fel, 
Még nem tudom mi vár, hova sodor a sors, 
De hogyha mennem kell, vigyázz rám. 
… 
Soha többé, nem megyek a szívem után már, 
Egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár, 
Amire vágyom, miről álmodtam, 
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban. 
De vigasztal magányomban a tudat, élni szeretnék, 
Nem pedig eltűnni, hisz eljöhet aki szeret még, 
Mosoly is költözhet-e házba, ha még eljutok, 
De a gondok elől elfutni a halálomig nem tudok. 

Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal 
Égő szívem még fiatal 
Nem menj el, ne hagyj itt 
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így) 
Nem te vagy rossz, az élet hív 
Ne feledd el, mikor itt voltál, 
És szívemből kérlek várj még rám! 

Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal 
Égő szívem még fiatal 
Nem menj el, ne hagyj itt 
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így) 
Nem te vagy rossz, az élet hív 
Ne feledd el, mikor itt voltál, 
És szívemből kérlek várj még rám!

 

Children of Distance: Remény

A remény, a remény fogalma nem kicsit kemény dió, 
Azt jelenti vágyakozva elérni mindazt mi jó 
Kijózanodva persze az ember rádöbben a tényre, 
Meg lett csalva, hiába vár a csalfa, vak reményre. 
Félelem és remény, remény és félelem, 
Két ellentétes érzelem, s ahogy én azt képzelem, 
A rettegés nyer teret a reménybeli képzeten, 
S a félelmem, hogy a kényelmet, amit a remény táplál 
Majd többen, és többen várják a vártnál, 
Remények, remények, itt meghal a biztos 
Hiába sok a tudás, vagy tipp hiába izmos 
Hiába hiszünk benne ez bizonytalanság bizony 
Egy izgalommal és félelemmel egybe szőtt viszony 
A vágy tárgyának elérése bizonytalanságba hajt, 
Ez így tart a reménytelenségnek bakot majd. 
Hajh! Sóhaj, mert ez csak hozza a bajt. 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény. 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény. 

Eszembe jut a remény, rádöbbenek, az élet kemény, 
Hisz, hogyha nem lenne kemény, akkor nem létezne a remény, 
Ezt a szót az okosok ugyan miért találták ki? 
Há’ nem arra, hogy ha baj van, akkor mondhassa bárki? 
Megnyugtat a mondat, nyugi van még remény, 
De észhez kéne néha térni, akad itt egy tény. 
Akik ebben hisznek, álmokat, mint sárkányt eregetnek, 
Hidd el nincsen menekvés, ha zsákutcába kergetnek. 
Csak egy ronda illúzió, egy kibaszott nagy tévedés, 
Ha lenne a földön remény, akkor nem lenne rettegés. 
Akik ebben hisznek azok félnek a ténytől, 
Félnek a ténytől és elállnak a fényből, 
Hitegetik magukat, és nem látnak a ködtől, 
Azt hiszik a sötétben, megmenekülnek a rémtől. 
A rémtől, ami egy életen átkerget, rosszat terjeszt, 
Belopózik mindenhová, félelmet gerjeszt, 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény. 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény. 

Volt, aki verset írt hozzá, van, aki szöveget formál, 
De lesz-e, majd aki többet tesz pár rímes sornál? 
És ott van a csapda, ha valaki a rabja, 
Hogyha a csilingelő hangja majd börtönbe rakja, 
Mert akkor életének elhullik egy apró darabja, 
Hisz rengeteg a remény, a bájoló lágy trillák, 
Csilli-villi villák, vagy a bazi sok millák 
De ez mind-mind csak álom, 
Túlmutatnak egy várt reménybeli határon. 
Mégis szükség van rá, hisz ez minden lépés eleje, 
Mert valamiben hinni kell, ez az előbbre jutás veleje, 
A lélek hajtó ereje és ebben rejlik a dolognak a deleje. 
Van remény, igen! De hol? Én nem látom, 
Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom, 
Mint ha állnék, várnék, egyhelyben járnék, 
S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék. 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény. 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény. 

A reményről mind a ketten másként vélekedünk, 
De közös bennünk egy dolog, hogy benne már nem hiszünk. 
De hiszünk egy dologban, abban, ha bomba robban, 
Mi kitartunk majd egymás mellett, és írunk azon nyomban. 
Hallgatják majd a rímeinket, mint egy rövid regényt 
És úgy fogják majd fel, mint egy falatnyi kis reményt 
Egy vigaszt a bajukra, hogyha mindenük elveszett, 
Akkor értékelik, majd amit pár ember tervezett. 
Megálmodtunk közösen egy közös számot, 
És végre valóra váltottuk, ezt az álmot. 
Úgy gondoltuk miért ne világosítsuk fel a világot, 
Az széllel szemben álltunk és szórtuk a virágot. 
Talán ha látjátok, hogy mi hárman összetartunk, 
Velünk együtt éreztek, és majd egy irányba hajtunk. 
Hogyha baj van, és nincs más hátra csak a halál 
Akkor hallgasd számainkat és a remény rád talál 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény. 

Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen, 
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben, 
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény! 
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.

 

Children of Distance: Tökéletes pillanat

Lehet eső, vagy hó, hiába minden szó… 
Lehet tél vagy nyár, lehet napsütés… 
Csak nézz rám, ez a pillanat tökély… 
Legyints a búnak, most érezd velem jól magad, 
Éljük meg együtt, legyen tökéletes a pillanat… 

Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben, 
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem 
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra, 
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva. 
És mikor borús napokon élet és halál között lebegek, 
Akár öngyilkos is lehetek, nincs kiút, meg egyebek, 
Akkor megfognám ezt a szar érzést és kivágnám a picsába! 
Mert mit bánkódok folyton ebben a krónikus szeretethiányban? 
Kint csicseregnek a fák és zöldülnek a madarak, 
Illés bátyámnak az is tökéletes, mikor ott fekszik a pad alatt. 
Hát én sem bánkódom, a jót elrakom a rossz időkre, 
Hogy tudjak mire emlékezni, ha tökre le vagyok törve 
Lehet Neked nem jelentett semmit, de nekem az volt a minden, 
Sírni tudnék, mint egy csöpögős romantikus filmen. 
Nekem Te voltál az, ahogy láttam magam a szemedben, 
Neked meg ő, na jah, hát istenem, ezt bevettem!? 

Lehet, eső, vagy, hó hiába minden szó, 
Télen meleget ad majd a kandalló, 
Lehet tél vagy nyár, lehet napsütés, 
Melletted oly tökéletes az ébredés. 

Csak nézz rám, ez a pillanat tökély, 
Nem kellenek a szavak, már nem kell, hogy mesélj, 
Legyints a búnak, most érezd velem jól magad, 
Éljük meg együtt, legyen tökéletes a pillanat. 

A zöld gyepen fekszem, közben nézem a felleget, 
Bámulom a felhőket a mozdulatlan kék eget. 
Szívem száll a magasba, most minden olyan tökéletes, 
Nem számít a gond a bú, most semmi nem olyan lényeges. 
Kézen fogva sétálok, egy gyönyörű szép lánnyal, 
Aki szeret és én szeretem, tudom nem lép félre mással. 
Ha szemébe nézek nem látok kételyt vagy félelmet 
Érzem, e pillanatot nem csak én élem meg. 
A strandon, a parton, hegyek között, lenn a völgyben, 
Órákon át együtt, nevünk örökre egy tölgyben. 
Háhá, ez tök jó, így élvezem az életem, 
Gyere, nézz a szemembe, karolj át kedvesem 
Ilyenkor elszállnak a felhők, a napsugár vigyorog rám, 
A madarak is hozzám szólnak mosolyra áll a búrám. 
Tökéletes pillanat, ó mi kell ennél több istenem? 
Aztán egy mondat vág fejen, pápá édesem. 
Szia 

Lehet, eső, vagy, hó hiába minden szó, 
Télen meleget ad majd a kandalló, 
Lehet tél vagy nyár, lehet napsütés, 
Melletted oly tökéletes az ébredés. 

Csak nézz rám, ez a pillanat tökély, 
Nem kellenek a szavak, már nem kell, hogy mesélj, 
Legyints a búnak, most érezd velem jól magad, 
Éljük meg együtt, legyen tökéletes a pillanat. 

A tökéletes pillanat úgy elrohan mint egy álom, 
A szemem már lezárom mikor izgatottan várom, 
Mikor tudom, hogy ez véget ér, hiszen csak egy pillanat 
Nem is reménykedem benne, hogy majd végleg így marad 
Ezért aztán egyedül, úgyhogy nem zavar meg senki 
Eljátszom, hogy megszűnik a világ, nekem ennyi 
Ami nyugalmat hoz talán, és nincsen többé stressz 
Nem leszek majd ideges, mert az lesz ami lesz 
Álmodozok róla, hogy majd a szabadban elterülve, 
Nyugalom lesz mindenhol és bezárkózom belülre 
Az elmém titkos zugába és rájövök majd végre, 
Hogy Te hiányzol egyedül az út végéhez érve 
De talán pont így jó, hogy világ két kis pontján 
Egymásra várunk és majd túllépünk a gondján 
Az élet minden fájdalmán, a világ minden baján 
Te és én, egy pillanat, és így együtt leszünk talán 

Lehet, eső, vagy, hó hiába minden szó, 
Télen meleget ad majd a kandalló, 
Lehet tél vagy nyár, lehet napsütés, 
Melletted oly tökéletes az ébredés. 

Csak nézz rám, ez a pillanat tökély, 
Nem kellenek a szavak, már nem kell, hogy mesélj, 
Legyints a búnak, most érezd velem jól magad, 
Éljük meg együtt, legyen tökéletes a pillanat. 

Lehet, eső, vagy, hó hiába minden szó, 
Télen meleget ad majd a kandalló, 
Lehet tél vagy nyár, lehet napsütés, 
Melletted oly tökéletes az ébredés. 

Csak nézz rám, ez a pillanat tökély, 
Nem kellenek a szavak, már nem kell, hogy mesélj, 
Legyints a búnak, most érezd velem jól magad, 
Éljük meg együtt, legyen tökéletes a pillanat. 

Lehet eső, vagy hó, hiába minden szó… 
Lehet tél vagy nyár, lehet napsütés… 
Csak nézz rám, ez a pillanat tökély… 
Legyints a búnak, most érezd velem jól magad, 
Éljük meg együtt, legyen tökéletes a pillanat…

 

 

Oldal: ♫ Dalszövegek ♫
Idézetek *-* - © 2008 - 2024 - vegyes-idezeteek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat