A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, vissza tudja azt neked énekelni, akkor, ha te elfelejtetted.
Nem csókolóztam vele csak a szájába suttogtam, hogy szeretem.
Nem vagyok őrült csak az én valóságom más, mint a tiéd.
Az élet egy színpad , ahol játszani kell , s ha könnyes a szemed , akkor is nevetni kell..
néha mindent itt hagynék, nem szólnék senkinek, csak halkan eltűnnék. de úgyis visszafordulnék, mert vannak néhányan, akik visszavárnak még!
újra itt a reggel, már nyitva van a szemem, kicsit nyűgös vagyok még, nem tudom, hogy mi van velem.
Hibáztam párszor de nem bántam meg semmit sem,
Kritizálsz de az életről nem tudsz te még ennyit sem.